jufjanneke.nl - Kunst op een ei nep christelijke louboutin

www.jufjanneke.nl


para homens
christian louboutin purses
louboutin femmes chaussures

Belgium történelme

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Ez a lap egy ellenőrzött változata Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2017. október 9.

Pontosság ellenőrzött

Ugrás: navigáció, keresés Németalföld történelme Belgium Hollandia Luxembourg A Karoling-dinasztia birodalma
800–843 között Lotaringia
843–977 között A feudális kor
10–14. század. Lásd még: Wappen Bistum Lüttich.png
Liège-i Püspökség
985–1790
+
Stavelot-Malmedy Fejedelemség
+
Bouilloni Fejedelemség
985–1795 között Blason fr Bourgogne.svg
Burgundi
Hercegség Arms of the Grand Duchy of Luxembourg.svg
Luxembourgi Hercegség
1441-től Burgundia része 1384/1473–1482 Flag of the Low Countries.svg Tizenhét Tartomány
1482–1556 Spanyol-Németalföld Prinsenvlag.svg
Egyesült Holland Tartományok
1581–1795 1581–1713 Flag of the Low Countries.svg
Osztrák-Németalföld
1713–1790 Flag of the Brabantine Revolution.svg
Belgiumi Egyesült Államok
1790 Osztrák-Németalföld 1790–1794 Flag of France.svg
Francia forradalom – az első köztársaság
Batáviai köztársaság
1795–1806 1795–1804 Flag of France.svg
Franciaország – az első császárság 1804–1815 Hollandi Királyság
1806–1810
Flag of the Netherlands.svg
Egyesült Holland Királyság
1815–1830 Flag of Luxembourg.svg
Luxembourgi Nagyhercegség
(1890-ig perszonálunióban a Holland Királysággal) Flag of Belgium.svg
Belga Királyság
1830-tól Holland
királyság
1830-tól

Belgium történelme, az őskortól egészen napjainkig, szorosan összekapcsolódik a németalföldi régió, illetve szomszédai, Hollandia és Luxemburg történelmével. Egészen a 19. századig Belgium területén kisebb-nagyobb grófságok-hercegségek léteztek, amelyek a szomszédos nagyhatalmak, Franciaország és a Német-római Birodalom befolyási övezetébe tartoztak. A francia forradalmi hadsereg csapatai 1794-ben elfoglalták ezen államokat és teljesen beolvasztották Franciaországba. Napóleon császár vereségét követően a mai Belgium az Egyesült Holland Királyság része lett, és csak 1830-ban, a belga szabadságharc győzelmét követően önállósodott az ország.

Az első világháború alatt részben, a második világháború alatt teljesen megszállták az országot a németek, a felszabadulás után Belgium egyik alapító tagja volt a NATO-nak, majd az európai közösségeknek, és Brüsszelben található mindkét nemzetközi szervezet központja is. Belgium területén keresztül húzódik a germán és az újlatin nyelveket beszélő népcsoportokat elválasztó képzeletbeli határvonal. Az országban ennek megfelelően két nagy nyelvi-kulturális közösség, a francia és a flamand él, illetve az ország keleti részén található német kisebbség.

Tartalomjegyzék

Őskor [ szerkesztés ]

Kovakőbánya tárnája Spiennes közelében – az UNESCO világörökség része

Belgium legelső lakosai mintegy 800 000 évvel ezelőtt éltek ezen a területen, a Hallembaye környékén folytatott ásatások tanúsága szerint. 400 000 évvel ezelőtt a Maas (Meuse) folyó völgyében telepedtek le ősemberek. Kr. e. 250 000-35 000 között neandervölgyi emberek (Homo neanderthalensis) telepedtek le a mai Spy falu közelében. Kr. e. 30 000 évvel ezelőtt a neandervölgyieket kiszorították a modern emberek (Homo sapiens) első képviselői. újkőkorszaki szerszámok maradványait tárták fel Spiennes közelében, ahol ma az UNESCO világörökségeként számon tartott kovakőbánya működött.

Kr. e. 1750 körül jelentek meg az első bronzkori települések ezen a területen, majd Kr. e. 500 körül települtek ide az első kelta törzsek, amelyek már élénk kereskedést folytattak a mediterrán térséggel. Kr. e. 150-ből származik az első, Belgium területén feltárt pénzérme.

A térség első ismert lakosai a belga törzsek (Belgae) tagjai voltak, akikről aztán később a függetlenség elnyerése után az ország a nevét kapta. A törzs szállásterülete a korabeli kelta szállásterület északi részére terjedt ki, és a római hódítás idején Gallia északi részét foglalta el.

Az északi belga és a délebbi kelta törzsek közti pontos rokonság nem ismert, de előbbieket nem a kelta törzsek között tartották számon. A római hódítást megelőzően vagy azzal nagyjából egy időben germán törzsek érkeztek északról és keletről erre a területre – erről az eseményről maga Julius Caesar is megemlékezett Commentarii de bello Gallico című művében – és ettől fogva a germán befolyás volt a meghatározó. Nyelvészeti kutatások alapján a belga törzsek egy, az indoeurópai nyelvcsaládba tartozó nyelvet („Nordwestblock”) beszéltek, amely átmenetet képezett a kelta és a germán nyelvek között.

Ókor – a római hódítás [ szerkesztés ]

Gallia térképe a római hódítás idejéből Searchtool right.svg  Bővebben: Gallia Belgica

Kr. e. 54-ben a belga területeket Julius Caesar foglalta el, amint azt a gall háborúkról szóló művében (Commentarii de bello Gallico) is leírta. Ugyanebben a művében Caesar úgy utalt a belgákra, mint a gallok között legbátrabb törzsre („horum omnium fortissimi sunt belgae”) .

Caesar így jellemezte a belgákat, [1] „Gallia területe a maga egészében három részre oszlik: az egyiket a belgák lakják, a másikat az aquitanusok, a harmadikat az a nép, amelynek anyanyelvén kelta, a miénken gall a neve. Nyelvük, intézményeik és törvényeik különböznek. …Valamennyiük közül a belgák a legharciasabbak: ők esnek legtávolabb gazdaságilag és erkölcsileg fejlett provinciánktól; feléjük járnak ritkábban a kereskedők, tehát nemigen jut el hozzájuk olyasmi, ami kényelemszeretővé teszi az embert; s végül mert tőszomszédai a Rhenuson (Rajna) túl lakó germánoknak, akik örökösen háborúznak. Ugyanez az oka annak is, hogy a helvétek meg a többi galliait múlják felül bátorságban: szinte nap mint nap összetűznek a germánokkal, vagy saját földjeiket védelmezik ellenük, vagy maguk vezetnek hadjáratot amazok területére.”

A római uralom ellen Ambiorix, az eburon törzs vezetője indított felkelést, amely kezdetben jelentős sikerekkel járt – egy teljes római légiót sikerült megsemmisíteniük, de Caesar személyes beavatkozása nyomán a felkelést leverték és a törzset szinte teljesen elpusztították.

A megszállt területen előbb Gallia Comata néven alapított Caesar provinciát, majd később ezt a könnyebb kormányozhatóság érdekében kisebb részekre osztották. Ekkor alakult meg Gallia Belgica néven a római provinicia, amely a modern Belgiumnál lényegesen nagyobb területet foglalt el: ide tartozott Nemetacum (Arras), Divodurum (Metz), Bagacum (Bavay), Aduatuca (Tongeren) és Durocorturum (Reims) városa is. A belga provinciától északkeletre feküdt Germania Inferior, amelynek jelentős városai Traiectum ad Mosam (Maastricht), Ulpia Noviomagus (Nijmegen), Colonia Ulpia Trajana (Xanten) and Colonia Agrippina (Köln) voltak. [2]

A római uralom alatt a kereskedelem és a gazdálkodás felvirágzott, köszönhetően a római légiók által biztosított békének és a provinciát a birodalom más részeivel összekötő utaknak.

Kora középkor [ szerkesztés ]

Politikai fejlődés [ szerkesztés ]

A flamand grófok vára Gent városában

A Római Birodalom válsága miatt előbb 406-ban vandálok, az alánok és a szvébek keltek át a befagyott Rajna folyón és időlegesen megszállták Galliát, ekkor azonban még sikerült a római fennhatóságot visszaállítani. Galliában a római uralom végleg 486-ban ért véget, amikor a frankok legyőzték az utolsó római helytartót, Syagriust.

A frank hódítás után a Meroving-dinasztia, I. Klodvig vezetésével hozta létre a frank királyságot, amelynek központja Észak-Franciaországban volt, és magában foglalta Belgium területét is. Klodvig felvette a keresztény hitet és védelme alatt ír szerzetesek érkeztek a királyságba, akik megkezdték a pogány lakosság keresztény hitre térítését.

A Meroving királyokat hamarosan a Karoling-ház uralma követte. A dinasztia központja és legnagyobb királyának, Nagy Károlynak szülőhelye a mai Belgium területén, Liège városához közel, Herstal vagy Jupille településen volt. Nagy Károly hódításai révén a frank uralom kiterjedt Nyugat-Európa nagy részére, és 800-ban III. Leó pápa a Szent Római Birodalom császárává koronázta Aachenben.

Nagy Károly utódai több alkalommal is felosztották egymást között a Frank Birodalmat, először a 840-ben aláírt verduni szerződésben. A lassan kialakuló államok közül a mai Belgium területe előbb a Lotaringiai Királysághoz került, majd annak feldarabolása után számos kisebb hercegség és grófság alakult ki, részben a francia királyok, részben a Német-római Birodalom hűbéreseiként, bár a német-római császárok a 11–12. századra minden tényleges fennhatóságot elvesztettek e területek felett.

A 12. századra az alábbi önálló feudális államok alakultak a mai Belgium területén:

Gazdaság, kultúra [ szerkesztés ]

A mecheleni Szt. Romboud-katedrális a késő gótikus stílus egyik kiemelkedő emléke, az UNESCO világörökségének része

A 11–12. század során a németalföldi területeken virágzásnak indultak a művészetek, közülük kiemelkedik a festészet, illetve a falikárpit-készítés. A legjelentősebb központok Köln, Trier, Liège, Maastricht és Aachen városában voltak. Ebből a korszakból fennmaradt jelentős művészeti alkotások a Háromkirályok kápolnája a kölni katedrálisban, Renier de Huy keresztelőmedencéje a Liège-i Notre-Dame-aux-Fonts templomban, Szent Remakulusz kegyhelye Stavelot-ban és Szent Szerváciusz kegyhelye Maastrichtban.

A 13–14. század során a feudális államok széttagoltsága miatt egységes belga történelemről még nem beszélhetünk, de néhány jelentős mozzanat az egész németalföldi térség későbbi fejlődését nagymértékben meghatározta. Ezek a következők voltak:

Burgundi- és Habsburg-Németalföld (1433–1794) [ szerkesztés ]

Jó Fülöp burgundi herceg, festette 1450 körül Rogier van der Weyden Németalföld térképe a 15. században Peter Paul Rubens: A háromkirályok imádása Searchtool right.svg  Bővebben: Burgundi Hercegség

1433-ra Jó Fülöp burgundi herceg hódítással, vásárlással és házasodással uralma alatt egyesítette a Németalföldön található legtöbb feudális államot, köztük Belgium és Luxemburg legnagyobb részét is. A burgundi hercegek uralma alatt Ypres, Gent, Brugge, Brüsszel és Antwerpen virágzásnak indult és Európa jelentős kereskedelmi, ipari és művészeti központjaivá fejlődött. A flamand primitívek nevű festőcsoport a 15. században és a 16. század elején működött, és olyan híres festők tartoztak ide, mint Jan van Eyck és Rogier van der Weyden. A flamand szövőmesterek csodálatos falikárpitjai díszítették a legtöbb nemesi kastély falait szerte Európában – egy ilyen alkotásért akár egy jól felszerelt hadihajó árát is ki kellett fizetni.

Fülöp fia, Merész Károly burgundi herceg halála után a hercegség Károly lányára, Burgundiai Máriára szállt, aki I. Miksa német-római császárhoz ment feleségül és ezzel a burgundi birtokok a Habsburg-család birtokába kerültek. Fiuk, Fülöp előbb burgundi herceg, majd I. Fülöp néven a spanyol királyság első Habsburg uralkodója és a későbbi V. Károly német-római császár és spanyol király apja lett.

V. Károly 1549-ben kiadta a Pragmatica sanctio dokumentumot, amely a Habsburg-házon belüli öröklési kérdések rendezése mellett hivatalosan is megalakította a Spanyol-Németalföldet, azaz a tizenhét németalföldi tartomány közigazgatási egységét, amely már önállósult mind a Francia Királyságtól, mint a Német-római Birodalomtól. Spanyol-Németalföld ekkor a mai Belgium, Hollandia és Luxemburg területeit foglalta magában a Liège-i Püspökség birtokainak kivételével.

Küzdelem Németalföld függetlenségéért [ szerkesztés ]

Searchtool right.svg  Bővebben: Németalföldi szabadságharc

Amikor Károly utóda, II. Fülöp spanyol király elfoglalta a trónt, betiltotta a protestáns egyház működését, és megkezdte a reformáció híveinek üldözését. Részben a vallási elnyomásra adott válaszul az északi tartományok fellázadtak, amely a két ország között nyolcvan évig tartó konfliktushoz vezetett: az 1568-ban kitört háború során Orániai Vilmos herceg vezetésével a lázadók megpróbálták elűzni a spanyolokat, akik minden erejüket bevetették, hogy a gazdag és népes tartományt megőrizzék.

A nyolcvanéves függetlenségi háború legfontosabb eseményei:

1579-ben a spanyol királyhoz hű (déli) tartományok megalakították az arrasi uniót, majd ugyanazon évben a lázadó tartományok az utrechti uniót és ezzel Németalföld véglegesen két részre szakadt. 1581-ben a hét északi tartomány, amelyet a leggazdagabb és legnépesebb után ma Hollandiának ismerünk, kikiáltotta függetlenségét és a Habsburgok trónfosztását (Plakkaat van Verlatinghe) és megalakult az Egyesült Tartományok vagy Holland Köztársaság néven ismert állam. A háború a spanyol koronával csak 1648-ban a vesztfáliai béke aláírásával fejeződött be.

Spanyol-Németalföld és Osztrák-Németalföld [ szerkesztés ]

Az 1607-ben vívott és elsöprő holland győzelemmel zárult gibraltári csata látképe, Hendrick Cornelisz Vroom festményén Searchtool right.svg  Bővebben: Tizenhét Tartomány

Bár Spanyolország ezután elismerte Hollandia függetlenségét, de továbbra is megtartotta a déli tartományokat, azaz a mai Belgiumot, amit egészen 1713-ig uralt. A holland nyelvben a mai napig fennmaradt a megkülönböztetés a 'de Nederlanden' (többes szám, a németalföldi tartományokra utal) és a 'Nederland' (egyes szám, a mai Hollandia) között. 1581 előtt a két kifejezés egy és ugyanazon területre vonatkozott.

Bár a spanyol uralom alatt maradt Antwerpen továbbra is Nyugat-Európa egyik legjelentősebb kikötője és ipari–kereskedelmi központja maradt, de a holland blokád miatt jelentősége egyre csökkent, illetve helyét kezdték átvenni az északi Rotterdam és Amszterdam kikötői. A tehetős spanyol és helyi támogatóknak köszönhetően a déli tartományokban a flamand barokk festészet felvirágzott: a Bruegelek, Peter Paul Rubens és Van Dyck festményei is ebben az időszakban készültek. A tudományok is felvirágoztak, nem kis mértékben a tengerészek és kereskedők tevékenysége folytán, ld. például Gerardus Mercator vagy Jodocus Hondius.

Belgium és Luxemburg egészen 1713-ig a spanyol korona fennhatósága alatt maradt, majd a spanyol Habsburgok kihalásával (és a spanyol örökösödési háború befejezésével) az osztrák Habsburgok birtoka lett.

Az örökösödési háborúval és a németalföldi Habsburg uralommal kapcsolatos fontosabb események:

Francia megszállás (1794–1814) [ szerkesztés ]

A waterlooi csata William Sadler festményén A Butte du Lion emlékművet a csata helyszínén emelték I. Vilmos holland király utasítására Searchtool right.svg  Bővebben: Francia forradalom

Az 1789-es francia forradalom következményeként 1794-ben a francia köztársasági hadsereg lerohanta Németalföld déli részét, amit 1795-ben az első köztársasághoz csatoltak. A területet ekkor 9 közigazgatási egységre, département -ra osztották fel és a francia polgári közigazgatást vezettek be. A hódítás következményeként a korábbi történelmi államokat és a velük járó címeket, mint például a Flamand Grófságot, a Namuri Őrgrófságot vagy a Liège-i Püspökséget megszüntették. Az osztrák Habsburgok az 1797-ben aláírt Campo Formió-i békeszerződéssel szentesítették korábbi tartományaik elvesztését.

A helyzet csak 1814-ben változott, amikor Napóeon császár – a kudarcba fulladt oroszországi hadjáratot követően – lemondott trónjáról Elba szigetére száműzték. Belgiumba a szövetséges brit–holland csapatok vonultak be, de a következő évben Napóleon megszökött Elbáról és visszatért a francia trónra, majd miután összeszedte csapatait, a Belgium területén állomásozó szövetségesek ellen vezette őket. Napóleon két hadserege a belga határt átlépve megtámadta a Gebhard Leberecht von Blücher tábornagy parancsnokága alatt álló porosz csapatokat és az 1815. június 16-i ligny-i csatában legyőzte őket. Közben Ney tábornagy a Wellington herceg és az Vilmos orániai herceg vezetése alatt álló angol-holland haderőt támadta az ugyanazon a napon vívott Quatre Bras-i csatában.

Napóleon végső vereségét az 1815. június 18-án vívott waterlooi csata jelentette: Wellington hercege és a porosz Blücher tábornagy vezénylete alatt álló brit–porosz csapatok meghiúsították Napóleon terveit, legyőzték a császár személyes vezetése alatt álló francia sereget és előrenyomultak Franciaország felé. A rákövetkező napon a franciák még megnyerték a wavre-i csatát, de Párizsba visszatérve Napóleon lemondott, a győztesek Szent Ilona szigetére száműzték.

A waterlooi csata emlékére I. Vilmos holland király elrendelte egy emlékmű, a Butte du Lion felállítását. A halmot – amelynek építését 1826-ban fejezték be – azon a helyen emelték, ahol az uralkodó fiát, II. Vilmos holland királyt kivetette nyergéből egy muskétagolyó. Az ifjabbik Vilmos, mint az egyesült belga–holland csapatok főparancsnoka harcolt a waterlooi és a Quatre Bras-i csatában is.

Egyesült Holland Királyság (1815–1830) [ szerkesztés ]

Napóleon 1815-ös vereségét követően a Szent Szövetséget alkotó győztes hatalmak, az Egyesült Királyság, Ausztria, Poroszország és a cári Oroszország a bécsi kongresszuson megegyeztek abban, hogy egyesítik a korábbi holland köztársaságot és az Osztrák Németalföldet. Az így létrehozott államnak az Egyesült Holland Királyság nevet adták és tulajdonképpen azt a szerepet szánták neki, hogy minden jövőbeni francia támadás esetén ütközőállam legyen. A trónt a protestáns vallású Vilmos hercegnek adták. Ebben az időben a Német-római Birodalom számos kisebb feudális maradványát egy nagyobb államhoz csatolták, és ezt a sorsot a Liège-i Püspökség sem kerülhette el, amely így végleg az egyesült királyság része lett.

Függetlenség (1830–) [ szerkesztés ]

Az 1830-as belga forradalom zászlóbontása. Egide Charles Gustave Wappers festménye a brüsszeli Királyi Szépművészeti Múzeumban található Searchtool right.svg  Bővebben: Belga szabadságharc

1830 júliusában Franciaországban ismét forradalom tört ki, amelyet a belga hazafiak nagy figyelemmel kísértek. 1830. augusztus 25-én Daniel Auber operájának, A portici néma előadását követően kitört a belga forradalom is, és a francia értelmiség, illetve a hadsereg támogatásával kivívta az ország függetlenségét. A forradalom egyik felbujtója a katolikus egyház és a helyi papság volt, amely élesen ellenezte a protestáns király személyét, illetve a liberális párt, amely elsősorban a királyi önkényuralom ellen kelt fel. Csak olaj volt a tűzre, hogy a nemzetgyűlésbe a belga területek kevesebb képviselőt küldhettek, mint a holland tartományok. A forradalom első napjaiban csak arányos képviseletért és nagyobb autonómiáért küzdöttek a belgák, de a király lassú reagálásának és a követelésekkel szemben tanúsított makacs ellenállásának köszönhetően igen hamar a teljes függetlenség lett a forradalmárok célja.

Bár a napóleoni háborúkat követően a Szent Szövetséget azzal a céllal hozták létre, hogy minden hasonló felkelést megakadályozzon, a belgáknak nagy segítséget jelentett a júliusi francia forradalom. Ennek eredményeként a francia király, Lajos Fülöp kénytelen volt egy liberális beállítottságú kormányt kinevezni, amely viszont rokonszenvezett a belga követelésekkel. A franciák egyik stratégiai szempontja volt, hogy támogatásukkal Antwerpen a független Belgium határain belül „maradjon”, mivel Nagy-Britannia és Franciaország létfontosságúnak tartotta, hogy a két legforgalmasabb nyugat-európai kikötő – Antwerpen és Rotterdam – ne kerüljön egy kézbe.

A forradalom győzelmét követően egyes politikai vezetők a Franciaországhoz való csatlakozást szorgalmazták, de elsősorban nemzetközi nyomásra Belgium önálló állam lett. Az alkotmányos monarchiát 1831-ben kiáltották ki és Anglia befolyására a Szász–Coburg–Gothai-házból származó Lipót hercegnek ajánlották fel a trónt. A koronázásra és az alkotmányos eskü letételére 1831. július 21-én került sor, amely a mai napig hivatalos állami ünnep Belgiumban.

A belga forradalom legfontosabb indítékai [ szerkesztés ]

A hollandok még nyolc évig kitartottak, de az 1839-ben megkötött londoni szerződésben elismerték Belgium függetlenségét. Belgium ekkor vált véglegesen független állammá, a korhoz képest liberális alkotmánnyal. A politikai életben azonban csak a választójoggal rendelkezők vehettek részt, amit lényegében a gazdag polgárság és a papság képviselői kaptak meg, akik szinte teljesen francia ajkúak voltak, míg az ország lakosságának többsége hollandot (illetve flamandot) beszélt.

Az 1839-es szerződés értelmében Luxemburg nem lett Belgium része, és a holland királysághoz tartozott 1890-ig, amikor az eltérő örökösödési szabályok miatt a holland trónra III. Vilmos holland király leánya, Vilma királynő, míg a luxemburgi nagyhercegség trónjára Nassau-Weilburg Adolf került. Belgium további területekre is igényt tartott: a „Tengermenti Flandria” (hollandul Zeeuws-Vlaanderen) és Kelet-Limburg tartományokat Hollandia foglalta el, a „Francia Flandria” (franciául: La Flandre française; hollandul: Frans-Vlaanderen) néven ismert területeket (Lille, Dunkerque és környéke) még XIV. Lajos francia király csatolta a francia koronához, míg Eupen és környéke a Német Szövetséghez csatlakozott, egészen addig, amíg az első világháborút követően Belgium meg nem kapta háborús jóvátétel címén.

A függetlenségtől az első világháborúig [ szerkesztés ]

I. Lipót belga király és családja Searchtool right.svg  Bővebben: Belgium uralkodóinak listája

Laikusok és katolikusok [ szerkesztés ]

A függetlenség után a belga politikai életet két nagy párt, a katolikusok és a laikus liberálisok uralták (mindkettőben leginkább francia nyelvű politikusokkal). Az egymást követő miniszterelnökök is ezekből a pártokból kerültek ki. 1884 és 1937 között megszakítás nélkül csak a katolikus párt vezette az országot. Az első miniszterelnök, aki egyik hagyományos párthoz sem tartozott, a munkáspárti Paul-Henri Spaak volt és 1938. május 15-én alakított először kormányt.

Az ipari forradalom [ szerkesztés ]

A kontinentális Európa területén Belgiumban indult be először az ipari forradalom, nem kis mértékben a király támogatásával. I. Lipót segítségével és anyagi támogatásával épült meg a kontinens első vasútvonala Brüsszel és Mechelen között 1835-ben. A vonalon a Stephenson által tervezett és épített, Nagy-Britanniából importált mozdonyok és kocsik közlekedtek. A közlekedési infrastruktúra fejlesztése révén számos kikötő, csatorna, vasútvonal és burkolt út épült ki.

Belgium egyetlen jelentős természeti kincse az Ardennek hegyei alatt található szén és vasérc volt, amelynek bányászata nagy lendületet kapott a 18. század végén és a 19. század elején. A bányaipar a mai Vallónia területén robbanásszerűen terjeszkedett és a megnövekedett munkaerőigényeket a hazai piac már nem tudta kielégíteni, ezért jelentős számú külföldi (köztük jelentős számú olasz és magyar) bányász érkezett az országba.

A belga vegyipar egyik hagyományosan jelentős alakja Ernest Solvay, aki a róla elnevezett Solvay-eljárás feltalálása után számos üzemet hozott létre és jelentős vagyonra tett szert. Korában egyedülálló szociális intézkedéseket vezetett be gyáraiban, mint például 8 órás munkarend, betegbiztosítás és nyugdíj.

A nyugati-európai ipari forradalom és az ipari kapitalizmus kialakulása jelentős hatást gyakorolt a hagyományos uralkodó rétegre, a földbirtokos arisztokráciára is. Az ipari forradalomnak köszönhetően a vagyon és az ezzel járó politikai hatalom újrafelosztására került sor, bár ez nem minden országban volt arányban az ipari fejlődés ütemével. Belgiumban az ipari fejlődés üteme rendkívül gyors volt, és ennek megfelelően az ipari burzsoázia vagyona és befolyása is gyorsan gyarapodott.

A belga munkáspárt és a szakszervezeti mozgalom kezdetei – Marx Brüsszelben [ szerkesztés ]

A Kommunista kiáltvány első kiadása (1848)

A belga munkások mozgalmának nagy lendületet adott, hogy Karl Marx 1845-ben feleségével és hároméves lányával Belgiumban, Brüsszelben telepedett le, miután Párizsból kiutasították. Hamarosan Friedrich Engels is csatlakozott hozzájuk. Marx ugyan írásban ígéretet tett a belga hatóságoknak arra, hogy nem fog semmilyen politikai írást publikálni, de a politikai életben való részvételre vonatkozóan nem tett semmilyen ígéretet. Marx brüsszeli tartózkodását, tanulmányait és munkásságát az tette lehetővé, hogy Engels neki adta könyve, " A munkásosztály helyzete Angliában " kiadásából származó jogdíjakat és adományokat gyűjtött számára a Belgiumban élő német munkásoktól. [4] Az ország ipari fejlettségét és a munkások nyomorúságot körülményeit látva Marx Belgiumot a " kapitalizmus paradicsomának " titulálta [5] [6]

1845 nyarán Marx a német filozófiát kritizáló, A német ideológia ( Die deutsche Ideologie ) című, – Engelsszel közös – könyve írásával foglalkozott, a műben a történelem materialista látásmódját mutatta be. Befejezése után Marx és Engels nekiláttak a brüsszeli munkásság, de elsősorban a Belgiumban élő német munkások megszervezésének. 1846 januárjában kommunista levelezőkört szerveztek, amelynek célja az Európa különböző országaiban élő elvtársak közötti rendszeres kommunikáció megteremtése volt. Marx 1846 áprilisában meghívta a francia anarchista Pierre-Joseph Proudhont, hogy vegyen részt a vitakörben, [7] de Proudhon a meghívást visszautasította. [8] 1846 decemberében [9] Marx nekilátott A filozófia nyomorúsága (eredeti francia címe: La Misère de la philosophie ) c. kritikájának, amely válasz volt Proudhon La Philosophie de la misère ( A nyomor filozófiája ) című művére. [10]

1847 augusztusában megalakult a brüsszeli német munkásszövetség, a „Deutscher Arbeiterverein” 37 alapító taggal, [11] Marx nem vett részt az alakuló ülésen, de novemberre a szövetség alelnöke lett. 1847 júniusában a német szövetség egyesült egy angliai munkásszervezettel, az „Igazak Ligájá”-val (League of Just) . Az újonnan alakult szervezetet, Marx kezdeményezésére, Kommunista Ligának nevezték el [12] és munkájában részt vettek a Franciaországban és Európa más országaiban működő munkásszervezetek is., [13] [14] 1847. november 29-én a belga munkások képviseletében vett részt a liga londoni gyűlésén, ahol a világ minden országában élő munkások közötti szolidaritás mellett érvelt. Marx befolyása annyira erős volt az újonnan alakult szervezetben, hogy a Liga központi irodája 1848 márciusában Brüsszelbe költözött, [15] illetve kezdeményezésére a Liga elvetette korábbi mottóját („ Minden ember testvér! ”) és a kommunista mozgalommal mára szinte összenőtt jelszót („ Világ proletárjai, egyesüljetek! ”) fogadta el. Engels kiadott egy vázlatot a Liga alapelveiről, amit hamarosan Marx kezdett részletesen kifejteni, amely 1848 februárjában Kommunista kiáltvány címmel adtak ki. Emellett Marx rendszeresen írt a brüsszeli Deutsche-Brusseler-Zeitung napilapba és előadásokat tartott a német munkásszövetségben.

A Kiáltvány kiadása után, Párizsban hamarosan kitört az 1848. februári forradalom, majd Európa más országaiban is. Belgiumban a forradalmat sikerült elkerülni [16] , de a hatóságok egyáltalán nem nézték jó szemmel Marx és társainak tevékenységét. Már 1847 áprilisában a belgiumi porosz nagykövet jegyzékben követelte, hogy Marxot haladéktalanul utasítsák ki az országból. [17] A Francia Köztársaság kikiáltása után a belga rendőrség pánikba esett és 1848. március 3-án I. Lipót belga király felforgató tevékenysége miatt dekrétumban kötelezte Marxot, hogy 24 órán belül hagyja el az országot.

Marx távozása után is tovább folyt a munkásszervezetek alapítása és tevékenysége, amíg 1848 őszén a belga rendőrség felszámolta a munkásklubokat. A német és francia forradalom leverésével ellentétben ez meglehetősen nyugodtan és békés körülmények között zajlott le, olyannyira, hogy a The Times egy cikkében arra szólította fel a belgákat, hogy az egész ország alakítson egy nagy klubot a „Ne risquez rien!” („Ne kockáztass semmit!”) mottóval.

A következő jelentős lépést a Marx által életre hívott Nemzetközi Munkásszövetség jelentette, amely igyekezett egyesíteni az 1848-as forradalmakat követő elnyomás miatt szétszórt és üldözött munkásmozgalmakat. A munkásszövetség 1868-as III. kongresszusát Brüsszelben, a Grand Place-on található De Zwaan kávézóban tartotta meg. Itt alakult meg pár évvel később, 1885-ben az első belga munkáspárt, a Belgische Werkliedenpartij (BWP) (franciául: Parti Ouvrier Belge , POB). A párt programjának megfogalmazásakor igyekeztek a radikális eszméket elfogadható köntösbe öltöztetni, ennek eredményeként a “szocializmus” kifejezést sem a párt nevében, sem programjában nem használták.

A kongói gyarmat [ szerkesztés ]

II. Lipót belga király lovasszobra Oostendében A Cinquantenaire diadalív télen Searchtool right.svg  Bővebben: Kongói Szabadállam és Belga Kongó

Kongó egyik első európai látogatója Henry Morton Stanley, a híres felfedező volt, akinek 1874-es expedícióját a New York Herald napilap finanszírozta. Az expedíció a Kongó folyó forrásától a torkolatáig hajózott, az induló 356 főből csak 114 élte túl a megpróbáltatásokat (és az egyetlen fehér ember maga Stanley volt). 1876-ban Lipót felbérelte Stanleyt, hogy az általa alapított és vezetett Nemzetközi Afrika-szövetség (Association International Africaine) nevében térjen vissza Kongóba, és terjessze ott a nyugati civilizációt és a keresztény vallást. Stanley számos kereskedelmi egyezményt kötött a helyi törzsfőkkel, amelyeket később a király javára meghamisítottak (noha Stanley ezt nem ellenezte, de erőszakkal nem kényszerített szerződéseket a törzsfőkre).

Stanley tevékenységének köszönhetően II. Lipót király egyre nagyobb területeket csatolt a kongói gyarmathoz, mivel az Afrika Társaság elnökeként sikerült az egymással versengő európai gyarmatosító hatalmakat egymás ellen kijátszani. Az 1884–85-ös berlini konferencián a jelenlevő nagyhatalmak Kongót egyhangúlag Lipótnak ítélték, aki a Kongói Szabadállam nevet adta a Belgium területénél 80-szor nagyobb magánbirtokának. A gyarmatot egészen 1908-ig a király mint magánbirtokát igazgatta, és annak minden jövedelmét személyes céljaira fordíthatta. A helyi lakosság kizsákmányolása és elnyomása miatt kialakuló nemzetközi nyomás következtében a király 1908-ban a belga kormánynak adta át a gyarmat igazgatását.

Gazdasági vonatkozásban a király sikeresen integrálta a gyarmaton található természeti kincseket és a hagyományos iparágakat a modern kapitalista gazdasági rendszerrel. Számos vasútvonalat építtetett a sűrű dzsungelen keresztül, hogy a part menti kikötőkbe szállíthassa a kongói gyarmat legjelentősebb exportcikkét, a gumit Léopoldville-en (ma Kinshasa) keresztül. A fejlesztési projektek mindegyike azt szolgálta, hogy Lipót minél több jövedelmet tudjon kiaknázni a gyarmatból – a királyi magánkincstár egyik legjelentősebb bevételi forrása lett a kaucsuk- és gumikereskedelem, amit ezt megelőzően még sehol sem termeltek ipari méretekben és hatékonysággal. II. Lipót király szerencséjére ekkoriban terjedt el a gépkocsi használata, amely maga után vonta a gumiabroncsok gyártásának fellendülését is. A bevételből a király számos díszes épületet emelt Brüsszelben, a környékbeli településeken (mint például Tervurenben az Afrika Múzeumot).


ACV wil basisbaan voor werklozen die twee jaar tevergeefs werk zoeken

Thinkstock
De christelijke vakbond ACV stelt voor om werklozen die na twee jaar lang zoeken nog geen job hebben gevonden een 'basisbaan' te geven. Dat zegt nationaal secretaris Ann Vermorgen in Het Nieuwsblad. N-VA is geen voorstander van de plannen.

Het kan bijvoorbeeld gaan om zwerfvuil opruimen, toezichthouden op bus of tram, natuurgebieden onderhouden of helpen in de refter van een bejaardentehuis. Eenvoudige jobs die er nu niet zijn, maar wel een maatschappelijke meerwaarde hebben. De christelijke vakbond wil ze, tegen de betaling van het minimumloon, aanbieden aan langdurig werklozen.

Zelfvertrouwen

De basisbaan zou geen verplichting worden. Het voordeel voor de werklozen is wel dat ze niet langer in een werklozenstatuut zitten en een contract van onbepaalde duur krijgen. Het loon is wel heel beperkt, gemiddeld 1.700 euro bruto per maand. Bedoelig is vooral het zelfvertrouwen van de werklozen aan te wakkeren, als opstap naar een betere baan, aldus Vermorgen.

ACV voorziet dat de Vlaamse overheid de lonen betaalt. De vakbond stelt voor om met 25.000 basisbanen te beginnen. De kostprijs, uitgespaarde werkloosheidsuitkering inbegrepen, is 285 miljoen. "Wat relatief is, als je weet dat de dienstencheques 1,2 miljard kosten", aldus Vermorgen. 

N-VA is alvast geen voorstander van de plannen. "Op die manier verstop je werkzoekenden in subsidiejobs", zegt parlementslid Axel Ronse. Ook partijgenoot en Vlaams minister van Werk Philippe Muyters is het voorstel niet genegen. "Wij zijn geen voorstander van door de overheid gesubsidieerde banen, wel van gerichte ondersteuning, opleiding en korte werkervaringen", klinkt het.

N-VA-parlementslid Axel Ronse.
BELGA N-VA-parlementslid Axel Ronse.

"Schuldig verzuim"

"Onze bedrijven schreeuwen om goed opgeleid talent. Niet investeren in onze langdurig werklozen en ze 'parkeren' in gesubsidieerde jobs is schuldig verzuim. Dat was de lijn van het PS model en staat haaks op de ambitie van de Zweedse coalitie."

"Vorig jaar keurde het Vlaams Parlement trouwens het decreet tijdelijke werkervaring goed dat voorziet in ambitieus programma aan stages en opleidingen op de werkvloer voor langdurig werkzoekenden", besluit Ronse.

"We hebben net alle instrumenten hervormd en gezorgd dat mensen niet eeuwigdurend in statuten blijven hangen. Dit voorstel creëert weer een nieuw statuut zoals de oude PWA's, gesco's, WEP plus, DAC's enzovoort", zegt minister Muyters. "We hebben die net afgeschaft omdat mensen daarin bleven hangen en niet doorgroeien naar andere jobs. We gaan de fouten van het verleden niet herhalen. In de statistieken beginnen ook langdurig werkzoekenden het beter te doen dan in het verleden. Dat bewijst dat onze aanpak de juiste is. Bovendien heeft de private sector het steeds moeilijker om mensen te vinden".

Vlaams minister van Werk Philippe Muyters (N-VA).
BELGA Vlaams minister van Werk Philippe Muyters (N-VA).

We gaan de fouten van het verleden niet herhalen

Minister Muyters

Kortdurende werkervaringen

Langdurig werkzoekenden moeten via kortdurende werkervaringen opnieuw hun weg kunnen vinden, zegt Muyters nog. Per 1 januari starten nieuw uitgewerkte maatregelen zoals het nieuwe wijkwerken en de tijdelijke werkervaring starten. "Laat die instrumenten maar eerst werken", zegt Muyters.

Meer over
  • Philippe Muyters
  • werk
  • Ann Vermorgen
  • politiek
  • economie, business en financiën
  • ACV
  • N-VA


Lees meer

Nooit eerder namen Belgische jongeren zoveel antidepressiva: "De druk is enorm" 52

Nooit eerder namen Belgische jongeren zoveel antidepressiva: "De druk is enorm"


Mama legt dochtertje (3) in bed. De volgende ochtend is ze spoorloos verdwenen

Mama legt dochtertje (3) in bed. De volgende ochtend is ze spoorloos verdwenen



Te grote vrachtwagen rijdt zich vast aan inrit Stefaniatunnel

Te grote vrachtwagen rijdt zich vast aan inrit Stefaniatunnel


Japan detecteert radiosignaal dat kan wijzen op nieuwe rakettest van Noord-Korea

Japan detecteert radiosignaal dat kan wijzen op nieuwe rakettest van Noord-Korea


Brusselse school ontruimd door gaslek: lek gedicht, situatie onder controle 1

Brusselse school ontruimd door gaslek: lek gedicht, situatie onder controle


Losgeslagen trein rijdt in op spoorwegarbeiders in Henegouwen: twee doden en zeven gewonden 42

Losgeslagen trein rijdt in op spoorwegarbeiders in Henegouwen: twee doden en zeven gewonden


Paradise Papers: "Minstens 4 lidstaten op zwarte lijst belastingparadijzen als Europa eigen criteria zou toepassen" Economie

Paradise Papers: "Minstens 4 lidstaten op zwarte lijst belastingparadijzen als Europa eigen criteria zou toepassen"


Mysterieuze luide knallen gehoord op 64 plaatsen, en niemand weet waarom Wetenschap & Planeet 28

Mysterieuze luide knallen gehoord op 64 plaatsen, en niemand weet waarom


23 reacties


  • raymond van der craen

    1700 euro Brutto/maand stelt niets voor en met deze nepjobs worden ook nog eens echte jobs vernietigd want geef nu toe wie zou je als werkgever of overheid in dienst nemen. Een werknemer in vastverband of een goedkope werkloze voor een nepjob? Foei ACV!

  • Stefanie van Dijk

    Mooie manier om uit te vinden wie wel en wie niet bereid is te gaan werken, loon dan wel ergens tussen dopgeld en 'gewone' baan laten uitkomen anders gaan deze mensen nooit meer doorstromen naar 'gewone' Jobs

  • Thomas Anderson

    Acv daar kom je nergens mee nep vakbond samen met cdnv roof ronde via arco!

  • Gustaaf Senrame

    De job dat ACV zou aanbieden aan de werklozen is o.k maar wel voor hun werkloze steun, je zal eens zien hoe vlug ze aan een andere job geraken.

  • Jan Verstrepen

    Is geen dwaas idee, vooral al men rekening houd dat binnen de kortste keren bijna alle jobs zullen vervangen worden door robotten, systemen en drones en dat zowel voor de laagste als de hoogste functies, dus niemand is veilig, uiteraard gaan er wel nog enige dingen overschieten maar ......we gaan anders moeten onze samenleving organiseren zo niet zo het eens heel dramatisch kunnen aflopen.

Toon meer reacties

Net binnen

Alle berichten
  • Airbus, Siemens en Rolls Royce willen tegen 2020 elektrisch...

  • Japan detecteert radiosignaal dat kan wijzen op nieuwe rakettest...

  • Te grote vrachtwagen rijdt zich vast aan inrit Stefaniatunnel

  • Joodse organisaties vechten verbod op onverdoofd slachten aan:...

  • Verdachte Kasteelmoord heeft afstand gedaan van cassatieberoep

Meest gelezen op HLN

  • Dit wordt de nieuwe schoonfamilie van prins Harry en hij zet zich beter schrap 1

    Dit wordt de nieuwe schoonfamilie van prins Harry en hij zet zich...

    221.314 keer gelezen
  • De Wever over moedertaal op school: "Dacht dat het een vervroegde aprilgrap was, het is een absurd idee" 2

    De Wever over moedertaal op school: "Dacht dat het een vervroegde...

    199.050 keer gelezen
  • Zo ziet Sylvie Meis er nu niet meer uit 3

    Zo ziet Sylvie Meis er nu niet meer uit

    185.110 keer gelezen
  • Regering spant valstrik voor pensioenspaarder
4

    Regering spant valstrik voor pensioenspaarder

    160.493 keer gelezen
  • Water kwam via 'snorkel' Argentijnse duikboot binnen en veroorzaakte kortsluiting en brand 5

    Water kwam via 'snorkel' Argentijnse duikboot binnen en...

    148.335 keer gelezen

Gesponsord